Szabályos, kerek, kiegyensúlyozott regény.Annyira, hogy néhány mondat után abba akartam hagyni. Mégsem tettem, mert rokonszenves nekem a szerző abból, amit interjúkban, podcast-ekben láttam. Végül éppen az vált a könyv erényévé, ami zavart az első mondatoknál. A pontossága, összeszedettsége. Semmi művészi elnagyoltság, egyensúlytalanság. Márai jutott eszembe, aki különbséget tesz művész és
Attól tartok, kicsit spoileres lesz ez a bejegyzés. Újraolvasás volt. Tudtam, hogy nagyon kevésre emlékszem a könyvből, de meglepődtem, amikor most olvastam, hogy azok az emlékeim is mennyire pontatlanok, valahogy felszépítettek voltak. És keveredtek a Remarque műveiben olvasottakkal. A szerelmi történetre emlékeztem természetesen, a többi eltűnt mellette. Nehéz olvasni Hemingwayt,
Újraolvasás volt, a húszas éveim elején olvastam és nem emlékeztem rá egyáltalán.Most már tudom miért, végigmentem rajta (akkor még nem tettem le könyvet, amíg ki nem olvastam), de nem tudtam ráhangolódni. Van aki az olyan könyvet szereti, amiben sok a párbeszéd, na ez megnyerné a tetszését. Kb 80 százalékban párbeszédből
Románul olvastam, nem tudok róla, hogy lenne magyar fordítása.Csodacukrászda, Csodák cukrászdája, Cukrászda csodákkal lenne a magyar megfelelője. Az utolsó értelmileg pontosabb fordítás, bár egy kicsit nehézkes. A Barcelonában ma is létező Escribà cukrászda történetét meséli el. A történetnek ez a része valóságos. Két ember életét ismerjük meg, egyik a cukrászda
Régi papírkönyv, újraolvasása. Valamikor tizennégy és tizennyolc éves korom között olvastam és máig élesen megmaradt, hogy féltem tőle. A cselekményből nem sokra emlékeztem, de az érzés, hogy féltem, nagyon élénken élt bennem. Ezért olvastam újra, hogy kiderítsem, miért, mitől, és ezért kerül be a „hatottak rám” kategóriába. Abban az időben, abban
A Csütörtöki nyomozóklub-ban szereplő kompánia van itt is jelen. Csak a bűnözők mások. Azt december hetedikén fejeztem be és így írtam róla: Szirupos leszek, de imádtam ezeket az öregeket. Persze, ezt akarta a szerző elérni, tudom. Sikerül, jól csinálja. Négyen egy nyugdíjasotthon lakói közül nyomozóklubot alapítanak titokban, és régi, meg
Újraolvasás volt, szintén év végi téma, szintén véletlenül kiválasztva. Már nem emlékeztem, hogy az év utolsó napjaiban játszódik. Nagyon lelkesedtem érte az első olvasáskor, igazam volt. Ezt írtam akkor, két évvel ezelőtt, szintén januárban: Ó, mennyire jó volt ez a könyv! Bárcsak tartana még! Idiótákról szól, ahogy Backman mondja, mindenkinek
Kommunista korban íródott, 1976-ban kiadott könyv. Pontosan ötven éve. Szerzője marosvásárhelyi, nem azonos a budapesti Nemes László íróval, akivel majdnem kortársak. Mindig különös figyelemmel olvasom a kommunista korban írt regényeket: nagyítóval keresem benne, van-e valami kommunista propaganda, vagy ha nincs, hogyan ment át mégis a cenzúrán. Az író dolgozott tengerjáró
A 2025-ös év felfedezettje nálam. Régen a kedvenc listára tettem valamelyik könyvét, majd rátaláltam a könyvtárban, és kivettem elsőnek az „Ahol a folyó véget ér” címűt, másodiknak a „Maggie”-t. Ezt írtam róluk rögtön, ahogy befejeztem: Ahol a folyó véget ér Nehezen tudok megszólalni a könyv elolvasása után. Egy házaspár útja