Románul olvastam, nem tudok róla, hogy lenne magyar fordítása.
Csodacukrászda, Csodák cukrászdája, Cukrászda csodákkal lenne a magyar megfelelője. Az utolsó értelmileg pontosabb fordítás, bár egy kicsit nehézkes.
A Barcelonában ma is létező Escribà cukrászda történetét meséli el. A történetnek ez a része valóságos.
Két ember életét ismerjük meg, egyik a cukrászda alapítója, másik egy nő, akinek sorsa, mintegy valami csoda folytán, összefonódik az édességekkel és konkrétan az Escribà cukrászdával.
Ami közös a két emberben, a bátorság hallgatni a belső hívásra.
A gyerek Mateu, apja halála után otthagyja szülőfaluját és gyalog vág neki az ismeretlen nagyvárosba vezető útnak.
A fiatal Alba szembemegy az elvárásokkal és kitart álma mellett, hogy cselédlányból cukrász legyen egy olyan világban, ahol addig ez a szakma (is) csak férfiaknak volt fenntartva.
Lassan, simán csordogál a regény, minden fejezetcím egy sütemény neve.
Vagy péksütemény, vagy cukrászsütemény, megtudjuk a származásának történetét, hozzávalóit és azt, hogy éppen ki gyúrja ezeket össze, milyen alkalomra, milyen lelkiállapotban és élethelyzetben.
Vagyis, minden történet liszttel, vajjal, élesztővel van összegyúrva és reszelt citromhéj illatú.
Vagy éppen csokoládéval, karamellel, felvert tojások habjával, csokoládéillattal körüllengve. Sokszor összefutott a nyál a számban, sőt olyan recept is van, amit ki fogok próbálni. (A flan).
Közben megismerünk sok helyi hagyományt, szintén édességeken keresztül, vagy éppen súlyos történelmi eseményeket, amikor válságos időkben kell kiügyeskedni a sütemények hozzávalóit.
Közben felmerül a dilemma, hogy mennyire tudjuk életünk eseményeit irányítani. Vagy, hogy meg kell-e tegyük egyáltalán akkor, amikor valami ismeretlen erő sodor valami-valaki felé.
És ha sodortatni engedjük magunkat, mennyire legyünk tekintettel, hogy ne sebezzünk meg másokat.
Sikerült a szerzőnek valahogy ezt is kiegyensúlyozni. A felszín alatt izzó szenvedélyt beleszőni az események egyenletes csorgásába. Vagy szépen, egyenletesen süteménylapok közé rétegelni, habbal beborítani.
„Szép, édes, ízletes” történet. Kicsit nehezen tudtam a figyelmem rajtatartani. Sokáig olvastam, kicsit nehéznek tűnt a nyelvezete, pedig a román szöveg megértésével nincs gondom.
Lehet, ilyen az eredeti regény nyelvezete is, akkor pedig jó munkát végzett a fordító, pedig nem volt könnyű dolga.
Hányast adjak rá? Éppen annyira édes, hogy túl ne csorduljon. Kicsit nehéz volt követni. 7/10. Vagyis hetes.
Nem mondom, hogy nem nézném meg azt a cukrászdát…
Már-már azon voltam, leteszem a könyvet, de valami varázslatos hangulata van, ami továbbvitt.
Végülis megérdemli a nyolcast, a sajátos felépítése miatt. A Croissant-ba tekert történelem miatt. Plusz hangulat, plusz nyelvezet.
Tehát helyesbítek: 8, azaz nyolcas.
Ezeket még hozzáadtam így utólag.
