Charles Martinnal megjártam a felértékelés-leértékelés libikókáját. Elsőként olvastam az „Ahol a folyó véget ér” című regényt, ami nagyon tetszett és megrázott, utána következett a „Maggie„, ami hozta az előbbi tulajdonságait, mégis (vagy éppen ezért) jóval kevésbé tetszett, éppen az ismétlődések miatt.Itt írtam róla.
Hogy feloldjam ezt az ellentmondást, olvastam egy harmadikat, „Hegyek között” címűt, és helyreállt bennem az egyensúly jó értelemben.
Kicsit más, mint az előző kettő, de ami azokban jó, azt hozza.
És hoz még sok frissességet.
Lezuhan egy kisgép két életbemaradt utassal egy Isten háta mögötti helyen, háromezer méternél magasabban.
Megsérülnek, fáznak, nincs kaja, az öngyújtóban és a gázpalackban levő gáz is véges.
Nem működik a GPS, és senki nem tudja, hogy felszálltak erre a gépre.
Nekik kell sérülést ellátni, védekezni a fagy ellen, élelmet szerezni, vadállatoktól védeni magukat, ezt mind mielőtt még a kijutáson tudnának gondolkodni.
Közben rendszeresen felbukkan gondolataikban az otthon hagyott életük is.
Martinnál különleges helyet foglal el a házastársi szeretet, férfi szemmel nézve. És a férfiúi érzelmek általában. Ebből a könyvből sem hiányoznak.
Jó olvasni ezek miatt. És az emberi jóság miatt, meg jó látni, hogy milyen tartalékokat mozgat meg az ember pszichésen és fizikailag, ha veszélybe kerül a túlélése.
Egy kirakójáték is megjelenik a könyvben, aminek helyükre kerülnek a darabjai, úgy, ahogy a történet darabjai szimbolikusan is helyükre kerülnek a könyv végére néhány érdekes fordulat után.
Ebben nincsenek azok a kicsit valószínűtlen és oda nem illő „rossz fiúk” felbukkanásai, amitől az előző két regénye kicsit western-filmre hasonlított.
Ez megmaradt hitelesnek.
Visszaállt az egyensúly, ami a Martin műveiről alkotott véleményemet illeti.
Néhány idézetet is feljegyeztem magamnak:
„Megígéred, hogy akkor is szeretni fogsz…ha öreg leszek, ráncos, és nem hallom, amit mondasz?” (Utóbbi valóban hatalmas próbatétel.)
„Egyszerre csak egy válsággal foglalkozzunk.”
„Fizikailag sokféleképpen okozhat fájdalmat az ember… De ha igazán bántani akarsz valakit, akkor a szavaknál semmi sem hatásosabb.”
10/10, jól megérdemelt tízes szerintem és a többi regényére is kíváncsi vagyok.
