Naná, hogy tetszett a címe és addig kerestem, amíg sikerült megtalálni. Nagy elvárásokkal indultam neki, hogy két hét alatt olvassam el, ehelyett két nap alatt kiolvastam a 346 oldalt. S most kellene következzen az a rész, hogy, ha az embernek nagyok az elvárásai, akkor……dehogy csalódtam, még jobb, mint amire számítottam!
Még belefért ebbe az évbe, ezzel meglett a havi kettő. Nem sok, a tavaly több volt, de ez sem rossz. Főleg, hogy év végére visszataláltam a könyvtárba. És most van miből válogatni, nem úgy, mint régebb. Sokan írnak, sokat írnak. Szerencsére. De térjek rá az éppen kiolvasott könyvemre: a „Nápolyi
Három éve vezetek egy napló-alkamazásban minden könyvet, amit elolvasok. Néhány sor erősen szubjektív véleményt is írok róla. Azelőtt is írtam különböző füzetekbe a szerzőt és a címet, de utóbbi három évben rendezettebb lettem. Ebben a blogban ezekből a három év során írott feljegyzésekből válogatom össze azokat, amik hatottak rám, ugyanakkor