Eredeti címe: Pe firul de paianjen al memoriei, én fordítottam magyarra. Nem tudom, ha létezik a könyvnek magyar fordítása. Olvastam a szerzőtől a „Pókháló” című könyvet és nagyon tetszett, azon
Charles Martinnal megjártam a felértékelés-leértékelés libikókáját. Elsőként olvastam az „Ahol a folyó véget ér” című regényt, ami nagyon tetszett és megrázott, utána következett a „Maggie„, ami hozta az előbbi tulajdonságait,
Most csuktam be a könyvet, nagyon friss az élmény. Azt mondják rá, befejezetlen regény. Szerintem pedig így kerek, ahogy van. Elkészült a Nagy Mű. És kiváló. Bár a cselekményből nem árulok
Nem tudom, fordítják-e ezt az írót magyarra, de kár, ha nem, mert jókat ír.A román címe a könyvnek: „Mit kezdjek az örökséggel”. Kényes témákhoz nyúl humorral, de úgy, hogy mégsem
Szabályos, kerek, kiegyensúlyozott regény.Annyira, hogy néhány mondat után abba akartam hagyni. Mégsem tettem, mert rokonszenves nekem a szerző abból, amit interjúkban, podcast-ekben láttam. Végül éppen az vált a könyv erényévé,
Attól tartok, kicsit spoileres lesz ez a bejegyzés. Újraolvasás volt. Tudtam, hogy nagyon kevésre emlékszem a könyvből, de meglepődtem, amikor most olvastam, hogy azok az emlékeim is mennyire pontatlanok, valahogy
Újraolvasás volt, a húszas éveim elején olvastam és nem emlékeztem rá egyáltalán.Most már tudom miért, végigmentem rajta (akkor még nem tettem le könyvet, amíg ki nem olvastam), de nem tudtam
Románul olvastam, nem tudok róla, hogy lenne magyar fordítása.Csodacukrászda, Csodák cukrászdája, Cukrászda csodákkal lenne a magyar megfelelője. Az utolsó értelmileg pontosabb fordítás, bár egy kicsit nehézkes. A Barcelonában ma is
Régi papírkönyv, újraolvasása. Valamikor tizennégy és tizennyolc éves korom között olvastam és máig élesen megmaradt, hogy féltem tőle. A cselekményből nem sokra emlékeztem, de az érzés, hogy féltem, nagyon élénken élt