Itt már a bűnügy érdekesebb.
A csütörtöki nyomozóklub tagjai újabb felderítetlen eset aktáját választották ki maguknak, és nyomoznak az ügyben. Szabadidős elfoglaltságként, ahogy mások kirakósoznak vagy horgolnak.
Ez a harmadik része a sorozatnak, az előző kettőről itt írtam: Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg – Nyitott könyv
Egy tévés műsorvezető meggyilkolása ügyében kezdenek nyomozni, aztán a szálak szerteágaznak, persze nincs olyan (vagy alig van), amit ők ki ne tudnának bogozni. Mások is csatlakoznak hozzájuk, akiket az előző ügyeikből már ismerünk, és újabbak is.
Valahogy mások is úgy vannak ezzel a négytagú társasággal, hogy, ha már egyszer valami módon összehozza velük a sors, nem tudnak meglenni többé nélkülük, függővé válnak. Egy teától, keksztől, beszélgetéstől.
Így történik, hogy aki eredetileg megölni akarja valamelyiküket, végül csak közéjük ül teázni, finoman elnézést kérve a történtekért.
Ahogy mondtam, itt a történet érdekesebb, engem legalábbis jobban megfogott, mint az előző részeknél.
Na, nem hátborzongató thrillerre kell számítani, hanem egy szövevényes, de nyugis bűnügyi történetre, amiből a csavar sem marad el. Közben kissé humoros, kissé melodramatikus, hiszen mégiscsak nyolcvan fölöttiek nyomoznak.
Ugyanolyan aranyos kisöregek, mint ahogy megszoktuk, akik apró szabálytalanságoktól, a szabályok rugalmas értelmezésétől nem riadnak vissza, és nemigen félnek semmitől.
Bár sokszor naivnak tűnnek, de hatékonyak, éles eszűek, tájékozottak úgy az offline világ dolgaiban, mint a digitális világban.
És mindig tudják, kihez kell segítségért fordulni, legyen az nyolc, vagy nyolcvannyolc éves.
Közben, ahogy ezt mai történetek szereplőitől elvárjuk, folyamatosan új dolgokat próbálnak ki, és a jellemfejlődés sem marad el.
Ezt a két idézetet írtam ki a könyvből, bár nem könnyű választani, mert az egész könnyed, humoros, frappáns stílusban van megírva.
„Semmi sem gondolkodtatja el az embert az életéről úgy, mint az, ha saját sírjában fekszik, egy golyó ütötte lyukkal a homlokán.”
-Teljes mértékben elhiszem. (Vajon R. Osman olvasott Rejtőt?)
„Ha az élet túl bonyolultnak tűnik, ha úgy érzed, senki nem segíthet, néha a legjobb, ha egy nyolcéves gyerekhez fordulsz.”
-Ezzel sem vitatkozom.
Ideje volt valami könnyű olvasmánynak, szerettem.
9/10, azaz kilences
