Újabb Serghi könyv, ezúttal az 50-es években játszódik. Románul olvastam, én fordítottam a címet magyarra.
Látszólag két ikerlány szerelmi történetéről szól, ezért párhuzamos szerelmek a címe.
Jelen van még a generációk közötti konfliktus, lányait egyedül nevelő, túlféltő apa, a bántalmazásig menően elkényeztetett, anya – nagymama – nagynéni trió által nevelt fiú….
De a háttérben megismerjük a lányok szüleinek történetét, az udvarlóikét és azok családjaiét, meg hogy hogyan fonódnak ezek néhol össze.
Egyszerre van jelen az új generáció újító lendülete és a hanyatló polgári világ. Ez utóbbi elég groteszk módon ábrázolva. De nem, mint „rossz” vagy elítélendő, hanem inkább, mint túlhaladott életforma.
Serghit bírálták, hogy nem hallgatott el a kommunizmus éveiben, valószínűleg ezért a könyvéért is.
De nincs mit felróni neki, a hangsúly annyira az emberi természeten, emberi kapcsolatokon van. A történet pedig kommunista ízű túlzásoktól mentes, még akkor is, ha bizonyos értékek jelenléte éppen összecseng az abban a korszakban elvártakkal.
A régi és új világ szembeállításánal sem a propagandán van a hangsúly, hanem az elkerülhetetlen fejlődésen.
Megfér egymás mellett a családcentrikus, és a karriert építeni akaró nő is. Még ikertestvérek között is. Örökké jelenlévő témája az írónőnek.
8-as. Szeretem a Serghit még mindig, de már többször írtam róla.
Az önéletrajzi feljegyzéseiről és egy regényéről, az Encián-ról.
